Te emeltél égig,
hogy megláthassam én is,
azt a fényformájú vásznat,
melyre csillagbetűs gyönggyel írták,
vége van a nyárnak,
mert a nyár ma búcsút intett,
lehajtott fejjel ment az erdőn át,
félbe tört sugarán
felcsillant egy sós csepp
mely pipacsvérrel sírt tele
sok hervadt rózsafát.
A nyárral sírt az erdő,
sírt benne minden kismadár
s mikor dideregve bújtak össze
az ázott tollú testek,
akkor vált könny-köddé
az elköszönő
nyár