Elfáradt a szó s a dal,
akárcsak a test.
Könny-hegedűn zokog fel
minden nap és est,
mert nem csendül már virágdalt
a seholsemvolt nyár,
csak néhány ősz-levél az,
mi körbe muzsikál.
S míg búcsúzenét játszik
az idő és a szív,
egy elkallódott álomvilág
télbe szenderít