Többszáz verset írtam már. Mindet szeretem.
Mégis, amire a legbüszkébb vagyok, azt éppen
öt perce, hogy hetedikes fiam letette elébem.
Azt gondolom, itt a helye mindenképpen:
Káli Kristóf László: Apa
Ismerek egy jó embert
Jó dolga van néki
Tölem megkapja a teret
S még szél sem éri.
Szeme se rebben.
Arca már-már halhatatlan
Kedve még töretlen
Emléke bemocskolhatatlan.
Tiszteletem körülövezi
Szeretetem köti öt hozzám
Csak félek, megörekszik
S azt mondom: Édesapám.
