Akkor is
Hazádnak rendületlenül… oh, magyar!
Míg bölcsőnyi sírod végül eltakar.
Egy nemzedéknyi sors, nemzetnyi sóhaj
utószor melledből majd felszakad.
Hazádnak rendületlenül… akkor is,
ha néha ott legbelül felszakadna
a néma kérdés: meddig kell még
a koldusnak is mindenét adnia?
Hazádat rendületlenül… szeretni,
s feláldozni érte… De hány életet
kellene még abból az egyből, mit
életnek csak a statisztikák neveznek
Hazádat rendületlenül… oh, magyar!
Akkor is, ha eladtak, akkor is, ha
elárultak, ha emberszámba se vesznek…
Azért is! Hazádban, rendületlenül!
|
|