Egyedül (Sorsvonat)
Akkor már javában robogott velünk
a hat-húszas sorsvonat. Ki gondolta
volna komolyan, hogy a végállomás
toporog félszeg-részegen botladozva
a sínek között, miután a mi életünket
tette fel a Sors kaszinójában kockára,
várva, hátha két hatost dob, mi pedig
hátast a meglepetéstől, (mindhiába!)
a szerencse már jó ideje úgy fordult,
nekünk csak csupasz hátsóját mutatja.
(És ráadásul mulat rajta az Istenadta.)
Végül a végállomás létünket bebukta.
Tudod, az élet, az egy olyan vonat,
mely előre rohan, sohasem tolat.
Nincs rá esélyed, hogy helyre hozhasd,
ha valahol egyszer elrontottad.
Sok állomás, mely mögöttünk maradt
elnyelt sok ismerőst és a barátokat.
Egyedül születünk, egyedül halunk meg,
a hat-húszas meg a semmibe megy.
|
|