Múltam épül...
Múltam épül egy mély szakadékban, jövőképből
készült hozzá minden tégla. És holnapután, vagy
tegnap előtt –de mindenképpen valamelyik héten-,
legördül a függöny a színfal elől. Az előadásnak
azzal lesz vége: elhasal a borotva élen táncoló élet.
Majd kivágódik egy oldalajtó: népszámlálást tart
a Mindenható! S a lelkek lelkesen tolongva nyújtják
ujjukat rám: ott az új fiú! Bár kétségtelen, lelketlen
az ebadta. Valami jótét lélek még dolgozhatna rajta.
Valahogy így képzelem. Bár kétségtelen, ily módon
elég bizarr lenne, bohóckodva menni a fellegekbe,
avagy a pokolba. Mert tudom én, hogyne tudnám,
sokan sejtik – tudják-, számomra az égiek csak is
e fortyogó üstös záróképet szánják. Bánja kánya!
Több cimbora lesz ott, mint a Mennyországban!
( Olcsó poén, de amekkora a drágaság mostanság,
ez ingyen van, és amin áll, az nem a kamatláb)
|
|