És aztán...
És aztán… valami suttogásféle… Hogy elkezdődött már
a végső visszaszámlálás, a vége. És mire a kakas
harmadszor megtagadja a hajnalt, új Messiás jön el.
És persze, hogy a kakas lesz a hibás, mert ki más?
Ó, leborulnék lábad elé te vészharang! Ha állna még
az a harangláb persze, és térdre ne esne! Vagy mi
maradtunk volna talpon legalább, akár földig hajolva,
de mindennel dacolva! Még ragaszkodom hozzád, akár
eszelős, beteges képzelgéseihez, bár tudom jól, ha eljön
majd a harmadik nap, elgördül az akadály holtra vált
szerelmünk teteme elől, csak az üresség köszön ránk
suttogva egy utolsó Istenhozzádot. Aztán harangoznak.
Hát ennyi csak? Csak az a néhány lépés a meredek
parton a szakadék széléig? (Vagy az égig) Mi számít?
A magasság, vagy a mélység? Mi ez a kínzó kétség?
Hajnalodik. Kár, hogy csak én maradtam meg belőled.
És ruha nélkül sem lehetnénk ennél meztelenebbek,
mint mióta levetettél, mint mióta én is levetettelek.
|
|