Egybeforrva
"A long time ago, in a galaxy far far away..."
Csak a gyertya halvány fénye imbolyog félve, s a szoba falán árnyakat vet. Teljes a csend. Az ágyon meztelen tested pihen, s én nézem, ahogy álomba merültél, szerelmi csatáinktól erőtlenül. Az imént még remegőn ölelő karod most fejed alatt pihen, és szerelmes szavakat halkan suttogó, forró csókkal számra tapadó ajkaid szorosan zárt ketrece lett nyelvednek. Én sem moccanok, hogy nehogy felébredj. Csak nézlek, s újjaim lassan barangolják be tested minden pontját. Magamba véslek. Hogy ha szemem becsukom is lássalak, érezzelek ezután mindig. Míg élek. Hallgatom egyenletes lélegzeted. Óvatosan kelni akarok, hogy majd rágyújtsak, de már utánam nyúlsz s halkan súgod: Maradj! És gyorsan átfonod karjaiddal derekam, mintha soha már nem akarnál egyetlen percre sem elengedni. S mikor érzed, hogy én sem akarok elmenni, újra álomba is merülsz. Melléd s hozzád simulok megint, lassan hátad, vállad simogatva, s ki tudja még, merre járhat kezem, miközben halkan súgom: imádlak Kincsem, mindenem vagy nekem! Bár tudom, hogy alszol, de akarom, hogy érezd a karom biztonságát még álmodban is. És hangom kísérjen ott is. A gyertya elhalványul, s lassan elalszik. Átölellek, kezem szívedre szorítod. Most már a sötétben mi táncolunk lágyan ölelve egymást e végtelen szerelmes éjjelen. . 2004.
|
|