Nem voltam egyéb, mint elhagyott házban:
ott felejtett remény. Nem voltam több sem,
mint lehettem. Megfakult kép egy kopottas
keretben. Egyetlen csepp, a szürke ködben.
Nem voltam több a semminél. Mint lehelet
hideg télben, elpárolgó eső a napsütésben.
Amivé lettem, bennetek és általatok váltam
azzá: aki vagyok! Foncsor a szavak tükrében.
