Hol vagy
Mint ki egy Világot cipel a vállán, úgy vonszoltad
magad a járdán, várva céltalan célod elérhesd végre!
Előbb az oltárnál estél térdre, zokogva imádkoztál,
ama hideg szoborra nézve, kinek érted is folyt a vére:
Hol vagy Isten?
Aztán haza érve, lerogytál a konyhában egy székre,
szemed rátévedt a konyhakésre. Láttad hogyan fut
élén végig az élet, és végül kiül a penge leghegyére.
Akinek semmije sem volt, azt is elvesztve hova jut?
Hol vagy Isten?
Holló szállt a nyárfa ágra, sikoly szakadt az éjszakába,
és aztán csend szakadt megint a tájra, és hull a hó.
Mint ki egy Világot cipelt a vállán, egyedül, árván,
így éltél. Talán már célt értél, megint minden újra jó.
Hol vagy? Isten…
|
|