Ligeti Éva

Esőben


szomorkál az idő
folyton-folyvást esik
átázik a cipő
ahogy esteledik

szürkébb lesz a sár is
földdel festett vízzel
tele a kanális
szám is keser ízzel

összegyűlt hordalék
sötét mélyén lapul
megcsúszott omladék
nem szolgál alapul

útra terült tócsa
elnyel óriásként
lucskosság szatócsa
el/árul, de másként


2009-03-15