Nem kereslek már,
hiába kullogok nyomodban,
- magammal viszlek -
összegyűrt, hirtelen sorokban.

Körömcipőben
lépkedek, lépteim kopognak,
ritmusa ringat,
- magányos éveim zokognak.

Kitakart utcák
gyomrába érkezek hirtelen,
elemészt a tér,
s kiokád magából névtelen.

Élvezem a szót,
érkezők egymással beszélnek,
- bábeli zavar -
gondolat húrjain zenélnek.

Kétkedve nézem,
megbolydult hangyaboly előttem,
- miféle rend ez?
suttogom, de hangom erőtlen.

Túlontúl, messze,
végtelenbenyúló láthatár,
ábrándot lebegtet,
- távolban, valaki hátha vár.

Nem kereslek már,
hiába - szétfoszlik egy álom,
- magammal viszlek,
hol vesztett hitem megtalálom

2009-06-10