Ligeti Éva

Csodára vágytam

Szilaj paripámon, büszkén lépdelek,
nyeregből minden más, repül a vágyam,
horizont közelben ringatnak szelek,
majd különös érzés átölel lágyan.

Villannak kacéran a női szemek,
selyemkendő bomlik, lengnek sóhajok,
mágikus hatástól mégsem féltelek.
Enyém vagy örökre, s én tiéd vagyok!

Attila sírja tán? Beleborzongok.
Lehet, hogy feledett titkok szobája?
Temetett érzések között csapongok,
míg előttem éled élet csodája.

Csodára vágytam, s megleltem e dombon,
vonzó ismeretlen magához láncol,
sejtelmes fények cikáznak a lombon,
vibrál egész testem,s lelkem is táncol.


2009-07-09