Gondjaidba merülve lépkedsz az utcán, számlákat tépkedsz, mert befizetetlenül rád maradt, mint máskor. Egykoron elszakadt önérzet, fogva tart, de kérdés, hogy meddig marad ez az érzés? Messzire kóborolsz nincstelen, nem tudod, mihez kezdj hirtelen rád szakadt bajokkal. Éhezel, nap-mint nap semmi közt létezel, és korgó gyomorral kénytelen vagy hinni. Bár szinte képtelen a helyzet, nem adod fel mégsem. - Fogyó Hold kukucskál a résen.
