Szalmakalapom rám terülve árnyék-fátyolt vont szemem elé, tovább ballagtam elmerülve, így, majdani szerelmem felé. Ahogy közeledtem, éreztem, s láttam - közelében elvesztem.
Vakított sötét szeme fénye, vulkántűzként perzselte lelkem, magával ragadt szenvedélye. karjai közt, örömem-leltem. Ég és pokol cibált szüntelen, szerettem - s szeretett szívtelen.
