Ligeti Éva

December van és Karácsony


Lapozgatom a naptárat,
egykori fénye megfakult,
pár napot megtart még magának,
elhagyott idő immár a múlt.

Hideg tél szánkóját tolja,
ropog a hó súlya alatt,
december havát darabolja,
szerteszórt fényből alig maradt.

Üvegen kúszó jégvirág,
csipkévé változott pára,
függönye mögé bújó világ,
ünnepi díszt öltött magára.

Kinn a fán zúzmara rezdül,
jeges ágakon csikordul,
nézem az ablakon keresztül,
míg szobámban ajtó nyikordul.

Fenyő illata körbeleng,
felettem angyalok szállnak
valami távolból feldereng,
tán vágyaim valóra válnak.

Most újra itt a Karácsony,
szeretet tésztáját nyújtom,
mosolyom fénylik a kalácson,
s e meghitt est gyertyáját gyújtom...

Valamit adni szeretnék,
ami kézzel nem fogható,
olyan, mint szívben a melegség,
mely semmivel sem pótolható.

2009-12-08