szédelgő pehelyhad háztetőn hömpölyög
egyre kapaszkodik, míg lábát megveti
oldalvást feküdve tétován söndörög
huzatba kerülve szél folyvást kergeti

földön foltot foltoz, lyukakat kitölti
járdán buckát emel, lépteidnek gátja
túlszalad az úton nyelvét is kiölti
havazáskor szemem csak e csodát látja

2010.01.28