Szürke felhőt vonszol az ég,
dühödt vulkán lehelete,
gőzölög, akár egy fazék,
hamujával minden tele.

Füstölög az öreg kürtő,
haragjában így kifakad,
életében sokat tűrt ő,
nyugalmától most elszakad.

Aki vétkes, aki bűnös,
lám ˝hamut szór a fejére˝
tekintete rideg, hűvös,
ráül a föld peremére.

Vulkán gyomra még háborog,
undorában öklendezik,
lenn a mélyben joggal morog,
a világot tönkreteszik.


2010-04-17