Kapaszkodó nélkül
Helyünket keressük, hol a Tisza árad,
félő, hogy kidőlünk, mint kiázott nyárfa,
talajt vesztve, tétlen, megváltásra várva,
kapaszkodó nélkül testünk belefárad.
Sodort uszadékok ágaskodnak nyeglén,
fennakadt hordalék pózol partra vetve,
most mindent körbezár víztenger nevetve,
kósza hírhullám zúg - hallgat ifjú, meg vén.
Eltévedt napsugár utcákon őgyeleg,
roskadó ház mellett kivert kutya morog,
könnyet szárít a szél, amerre csámborog,
rejtőzködik e még a szívekben meleg?
2010. június 2.
|
|