Ligeti Éva

Vörös áradat

Hátráló határ fenékre huppan,
Megbotló lába kétségbe ejti,
Váratlan veszély melléje toppan,
Vörös áradat fogságba ejti.

Zúduló folyam csörtet előre,
Törtetve tarol, gőgje végtelen,
Erdőre, házra, zöld legelőre
Palástot borít – mégis védtelen.

Súlyába fullad betakart vidék,
Emberek vesznek, bőrüket vesztve,
Nem kímél senkit hirtelenpribék,
Eleven feszít iszapkeresztre.


2010-10-05