Ligeti Éva

 Mégis örök

Idehúzódzkodom melléd,
hol átölel puha árnyék,
s karod - közelítek feléd
ajkammal - sóvárgó szándék...
érintve izgat, ingerel
a csók - keveredik a nyál,
az érzés, vibrál mindenem...
S ahogy tüzesedik a nyár,
perzselő parázsként éget,
szalmalángként lobban a vágy.
A hergelő közelséget
felfedezve, már nem talány,
hogy testünk mivé idomul...
Hömpölygő veríték csorog
bőrünkön, arcunk kisimul,
árnyunk remegve támolyog...
Még átkarol a nyári fény,
az arannyal font gyönyörök
tűnnek, mint űzött szökevény
- a szerelem mégis örök.


2011.08.21