Szerelem és ármány

Őszi est paplanom alá furakszik,
morcos szobában a sötétség lapul,
feltörő sóhajom egyre tolakszik,
és felkorbácsolt érzéssé alakul.

Vonzó közelsége most összezavar,
miközben serkent izgató hatása,
magával ragad a hév, és felkavar
friss boldogság incselkedő varázsa.

Szerelmünk szirma némán hull a porba
elillan a vágy, ha múlik a gyönyör,
mit korábban testünk kötött csokorba,

most a harag fészkel helyébe, s gyötör
a gondolat, hogy már másé a szerep,
- pedig azt rebegte, hogy engem szeret.

2011-10-19