Ha majd egyszer

Mielőtt az utolsó gyertyaláng is ellobban,
egy szál vörös rózsát dobj majd utánam,
kísérjen engem utolsó utamon az égbe,
melyről oly sok csillagot választottunk véled…

Ne könnyezz, mert én maradok szívedben,
hisz csak testem az, amit hív most a végtelen,
lelkem itt marad veled vigyáz majd reád,
kísér téged ezen a földi léten tovább…

Ha majd ott állok a Mindenható előtt,
az út végén a fényben megpihen szívem,
számot kell adjak életemről, tetteimről,
emelt fővel vállalom, hogy Te adtál erőt…

Segítettél, mellettem álltál szeretettel,
boldoggá tettél, simogattál emberi szóval,
nem gyötört a múlt, miénk lett a ma és a holnap,
vittél magaddal előre, cipelted lelkem terhét…

Ne haragudj rám, ha megbicsaklik térdem,
s nem bírom már e terhet fölvállalni többet,
dobj majd utánam egy szál vörös rózsát, ott túl
tudni fogja mindenki,Te voltál a minden ideát…

Szeged, 2009.11.02.