Hófehérke és a hét törpe ballada

Hófehérke és a Hét törpe balladája


Valamikor réges - régen, így szól a mese,
mikor a királynő az ablakban hímzett,
ujját megszúrva a friss hóra cseppent vére,
felsóhajtva így fohászkodott az égre.

Ó bárcsak lehetne oly szép leányom,
kinek bőre hófehér, mint a frissen esett hó,
ajka piros , mint a kibuggyanó vérem,
haja fekete , mint a legsötétebb ében.

Az égiek meghallván a királynő kérését,
megajándékozták őt egy ében hajú lánnyal,
kinek bőre fehérebb volt a frissen esett hónál,
gyönyörű ajka vörösebb a kiserkenő vérnél.

A kis Hercegnőt , Hófehérkének nevezték el,
csakhogy az öröm, ürüm nélkül el ne múljon,
a királynő ágynak dőlt s lelke égbe távozott,
a kis Hófehérke bánatára, irigy mostohát kapott.

Nem szívlelvén a kis árva szépséget,
nap, mint nap kérdést tett fel tükrének,
a tükör válasza egy darabi őt dicsérte,
de midőn Hófehérke elérte a hét évet.

Szépségéről nem zengett ódát a tükör,
s elmaradt a „ Te vagy az” ki legszebb
csak azt válaszolta, „ Szép vagy szép vagy”
de százszor szebb Hófehérke tenálad.

Repült a tükör s bűvös ereje tört ezerfelé,
a palota kövén szerte hevert a sok cserép,
hívatta a vadászt jöjjön rögvest színe elé,
titkos megbízással menjen az erdő felé.

A megbízás nem maradt sokáig titokban,
mert a vadásznak szíve megesett az árván,
szélnek eresztette az erdőn a vadaknak,
fiatal szarvas szívét vitte bizonyságnak.

Futott az erdőbe, ahogy a lába engedte,
míg nem mindent betakart az éj leple,
akkor a távolból halvány fényt látott,
egyszer csak egy kis kunyhó előtt állott.

Illendően ajtaján többször bekopogott,
de mivel választ nem kapott így benyitott,
a házban kandalló s benne a tűz pattogott,
középen hét székkel egy nagy asztal volt.

A barátságos környezet bátorította,
így egyre beljebb ment az erdei kunyhóba,
talált hálószobát hét kicsi vetett ággyal,
fürdőszobát mindenből hét használati tárgyal.

A kimerültség és a sok izgalom miatt,
ágynak dőlt és azonmód mély álomba zuhant,
vad képek keringtek álmában előtte,
mígnem a ház lakóinak érkezése ébresztette.

Egymást túlharsogva kérdeztek mindent,
Hófehérke szemét dörzsölve letekintett,
hét kicsi izgatott kedves figurát látott,
hapcizóst, mosolygóst,bölcset és butát.

Mind egyszerre kérte a választ magának,
mi szél hozott,  hogy találtál ide utat,
ahol az erdő sűrű, sötét és rejteket ad,
ily gyönyörűséges lány nem jár arra.

Szomorú történetét hallgatta a hét apróság,
arcukon ült bánat , részvét s szomorúság,
mind fogadta, hogy megvédik mindentől,
gonosz mostohája szörnyűséges tervétől.

Hanem sebtében ágyat kellett ácsolni,
mert itt csak a hét lakónak volt min aludni,
nem számítottak ők ily szép vendégre,
ilyen csodát álmukban sem reméltek.

Teltek a napok s a hetek követték egymást,
Hófehérke főzött, mosott, takarította a lakást,
mígnem megtörtént egy napon a tragédia,
az ajtón kopogott egy rút öreg banya.

Hamis szép szavakkal kínálta portékáját,
kosarában a sok-sok mosolygós almát,
Hófehérke a törpék intelmét feledve,
az almák közül a legszebbet kivette.

Alig harapott a mosolygós almába,
torkán akad s mély kábulatba zuhant,
a rút öreg banya a fák között suhanva,
ahogy jött a semmiből kacagva tűnt tova.


Így találtak rá hűséges barátai a törpék,
siratták is őt, mind a heten körülvették,
tanácstalanul mitévők legyenek vele,
törékeny testét üvegkoporsóba tették bele.

A kis menet bánatosan lépdelt a rögös úton,
észre sem vették a királyfit előttük a lovon,
annyira meglepődtek a látvány miatt,
megbotlott egyikük s a koporsó földre zuhant.

Az eséstől Hófehérkének torkáról az alma,
repült, ki tudja merre s hol talált talajt,
azon nyomban tágra nyílt mindkét szeme,
nagyra kerekedett attól, amit akkor látott vele.

Mert föléje hajolva a királyfi mosolygott,
egy perc sem telt s már a karjában nyugodott,
úgy emelte lovára, mint egy selymes pelyhet,
melynek árával egy drágakő sem veteked.

Vitte őt árkon, bokron csodás palotájába,
hogy hetednapra hírül adják a világnak, s
tudassák a népnek és jóravaló lovagoknak,
azok szépséges lányainak – asszonyaiknak.

Hófehérke lesz királynőjük, mire hetet rikkant,
a vár legmagasabb bástyáján az érctorkú kakas,
mostoháját meg, üsse meg nyugodtan a guta,
másként a hóhér nyit levegőnek nyakán utat.

Menyegzői lakomájukra mindenki hivatalos,
adta hírül a vásártéren a várbéli dobos,
a vigadalom hét nap hét éjjel fog tartani,
a finom sültekre jó nevű bort lehet inni.

A heted-hét országra szóló vigasság után,
nem mondom el mit csinált a  boldog ifjú pár,
még ma is kormányoznak, ha meg nem haltak,
ha nem így lenne mesém is tovább tartott volna.


Szeged,2009.06.25.

 

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=12628