A szőlő íze.

A déli lankáson egy fehérre meszelt takaros kis présház állt. Talán az idők kezdete óta. Akinek arra vitt az útja, annak számára egy biztos tájékozódási pontot jelentett.
A faragott ajtót legfelül a család monogramja  V, és benne a K, ami Kovásznai Vendel tulajdonát volt hivatott az arra járónak tudomására hozni.
A helybéliek ismerték, mert már dédapái is ezen a lankán szőlészkedtek. A présházzal egyidős pad állt bejárat mellett , amelyre kiült Vendel, ha megpihenni támadt kedve, onnan csodálatos volt a szemközti dombok mögé bújó napot nézni és az utolsó visszatekintő sugaraiban sütkérezni.
Ezt immáron hetven kerek esztendeje élvezi, mert valamikor az apja térdén lovagolva is látta már lenyugodni a tüzes korongot, miközben hallgatta a nemzedékről-nemzedékre öröklődő történeteket erről a vulkanikus talajú lejtőről. Igen , sok monda keringett szájról-szájra, hogy hogyan keletkezett itt a hegy. Legelőször is a más mesékből kölcsönvett fordulatokkal, miszerint az óriások gyerekei gyúrták amikor játszottak.
Ez a föld darab adta a kenyeret, nemzedékről nemzedékre. Évszázadokon át a szőlő műveléséhez és a borkészítéshez igazodott az itt élő emberek természetes életritmusa, és ehhez kapcsolódott számos ünnep, mint például a szüreti mulatság is.
Vendel megpihent , az ismerős érzés járta át egész testét, - ez a jól elvégzett munka öröme volt.
Kezében ott pihent az ütött kopott metszőolló, amelyre mintha azt mondta volna az apja, hogy az ő apjáé volt, de most nem ez számított,- kész lett a tavaszi metszéssel.
A lemosó permetezést, talán holnap vagy holnapután csinálja meg. Már nem úgy halad ahogy szeretné, de ezt nem bízza másra.
Hátát nekivetve a présház falának, elégedetten nézett végig a szépen munkált szőlősorokon, és eszébe jutottak a régi idők emlékezetes szüretei. Szemeit félig lehunyva maga előtt látja a folyton nevetős barna lányt akinek ő volt a puttonyosa. Csipkelődött vele s a lány huncutul vissza-vissza kacsintott rá. A szüreti bálban neki lopta el a legszebb fürtöt tánc közben. Akit rajta kaptak, annak zálogot kellett adni és a bál közben kisorsolták, azt kellett tennie a gazdájának, amit kitaláltak. Ezen nagyon sokat nevettek, szórakoztak.
Immáron ötven éve ez a barna lány mosolyog vissza ha nem is olyan huncutul, de még ugyanazzal a szeretettel reá.
Vendelnek mindene volt ez a szőlő. Gondos munkája és hozzáértése kivívta a környező dombok szőlősgazdáinak, méltán megérdemelt elismerését.
Szépen éltek mindig, ha nem is gazdagon, de a gyereknek mindent megadtak, taníttatták és ennek eredményeként az érdeklődési köre más lett s egy kissé eltávolodott a családi birtok szeretetétől.
Fia és unokái a gazolásnál, szüretnél, általában a nagyobb munkáknál kapcsolódnak be a szőlészetbe. Ők már a városban laknak, de kijárnak hétvégeken a szőlőbe segíteni. A kisebbik unokán látszik, hogy szereti csinálni, valahogy jobban előjött benne a vérvonal. A nagyobbik már a divatos tudományok felé kacsingat.
Mindennapos szakmai munkákat egyedül vagy a szomszédokkal, úgy nevezett kalákával oldják meg. Nem is engedne beleszólást ezekbe a dolgokba.
Meg ott van minden évben mikor már szépen függnek a tőkéken a borostyánszínű szőlőfürtök a küzdelem a seregélyekkel. Hiába áll a lejtő alján s a fenti végén egy-egy madárijesztő a madarak már ismerősként üdvözlik és nem győzi pótolni a szalmát, mert a fészekrakás időszakában innen szolgálják ki magukat. A az alvégen levőbe meg beköltözött egy rigó pár és évek óta költik itt az utódokat. A seregélyek azért tisztelik az öreget, no meg a szomszédok is hajtják őket kereplőkkel, mert a madárijesztő nem rettenti el egyiket sem.
Mire termőre fordul a tőkéken vessző s rajta a tömött fürtű szőlő, nagyon sok aprólékos munka előzi meg. Azután, mikor már a nap sugaraira van bízva az érés, akkor a présházban kell számot venni a felszerelés állapotáról, hogy a puttonyok, kádak, hordók s a prés,- a legnagyobb rendben legyenek. Apropó hordók, azokat nagy körültekintéssel tisztítani, kénezni, előkészíteni.
Általában ez már a szomszédokkal,- az előző évi muskotályos és rizling kóstolgatása közben történik. A tavalyi nagyon jó termés volt s az idei is annak ígérkezik.
Vendel már mikor szüret felé közeledik az idő, meg-meg kóstolja egyik másik fürtöt és annak az ízéből, zamatából tudja, hogy milyen bórra számíthat. Ezt tanulni nem lehet, erre születni kell és a sokéves tapasztalat sem elhanyagolható.
Sokszor áthívják a szőlősgazda szomszédok ilyen előzetes minőségfelmérésre s általában nagyon kicsi hibaszázalékkal bejön a jóslata.
Egyébként is Vendelnek nagyon jó bora van, messziről visszajárnak hozzá vásárolni. Minden pohárban benne van a nap sugarából egy parányi tűz, forróság, - testet lelket átmelegíti, ha ebből egy pohárkával iszik az illető.
Míg gondolataival idáig jutott, a nap lassan elbújt megint a nagy domb mögött. Talán meg is szunnyadt egy kicsit, mert arra riadt, hogy egy ismerős puha kéz nehezedik az övére.
- Haza kéne indulni Vendel, elég volt mára.
Most érkezett vissza a jelenbe, a felesége jött ki érte, mint azt tette sok-sok éven keresztül, vagy azelőtt napközben is, amikor az ebéddel sétált ki hozzá.
- Induljunk ! - s azzal a présházra rányomta a lakatot és szép lassan elindult a két kisöreg a kaptatón hazafelé.

Szeged,2009.09.06.
Maszong József 
Samway