Zúgó folyó

A téli nap sugara a Tisza habjába bújt,
szőke fodrában a fény bugdácsolva fut,
partnak tart a felkavart áradás tajtéka,
a sirály zsákmányáért köröz vijjogva.

Köveket görget maga előtt haragosan,
sziklák közt törik a tajtékos hullám taréj,
part menti fák ágai reccsenve hajolnak,
zivatar pusztít, sűrű ködbe vész a táj,

Szélfútta csontig hatol a maró hideg,
nem kímél arcodba csapja a permetet,
hogy az ott jégkristállyá váljon égessen
s szúrjon, mint a kés a szívekben.

Lelkemben a kimondatlan szavak,
egymást előzve törnek utat maguknak,
mint ama zord folyó haragvó tajtéka,
mindent romból mi ellenére akar.

Szeged,2010. március 11.