37.levél

Maszong József Matyibá…

                                                            Rég beszéltünk már Terusom…

Címzöttek : V.N. Homokháthy Terus
Durúzsháza, I. Lipót u. 3/A.

V.N. Homokháthy Zsuzsanna
Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.

V. Sövényrétsághy Lara unokatesvér
Dragonyvár, Várárok sétány

Kedves szeretött hugicáim!

A Dugványi farsang mög az azt követő időben a nagy elfoglaltságom miatt nem igön jutott idő írásra,de majd ezt pótolom felétök.
Ami igaz ti sé eröltettétök mög magatok az írással a golyó úgy gondolom beleszáradt a pennába. Hacsak oda!
No sébaj! Itt történtek dolgok…egy s más és majd szép sórjában elétök tárom ezöket.
Legelőször is,amitül úgy földobódtam a fogatlan Borcsa legnagyobb bánatára,hogy Lizit elvitte a nyelvtőrő nevű lengyel külhonba magával…sőt vele mönt az afrikautazó apja is a lószaros vödrivel.
Borcsát napokig nem lehetött látni annyira magába süppedt,szögínyt elkezdtem sajnálni.
Mondtam is Jolimnak,- Hallod-é asszony! Nem kéne ránézni erre a Borcsára, már úgy gondoltam jelképesen, nem rácsodálás végett,hanem,- hogy nem csinált-é magával valami apád távozása miatt!
- Aszongya erre az én nagyeszű Jolim. – Nézzön kend , ha elmönt a józan esze, mert arra csak a legsötétebb éccaka lehet,akkor is napszömüvegbe. Nem emlékszik kend, mikor azzal gyötört bennünket,hogy szörözzünk a ráncaira fabulonyt, oszt csak több tubus krém takarta el, osztán mikor lémosta a ragya essön bele még rondább vót mint valaha, még Morzsi is hanyatt vágta magát úgy vonyított mög még szűkölt is a röhögéstül.
Összeszaladt az utca a lármára, azt hitték ölik Borcsát, a saját macskája nem ismerte föl,a látványtul úgy fölnyomta a hátát,mint szögszödő mágnespatkója, de a szörök is úgy álltak rajta. Szögínynek a látása is elmönt napokra, az egerek legnagyobb örömire.
Szögíny postás Vili a legnagyobb kárvallotja az egész szerelmi drámának. Borcsa mindön röggel kiáll a kiskapuba oszt várja. Közben mög úgy harákol az istenadta, hogy a környék összes kakasa földhön veri a taréját mérgiben, mert belésülnek a rikkantásba.
Mán azon vagyok,hogy írok mán néki égy levélkét, ugysé lássa hunnét gyütt,mert a piaci szömüvegje csak arra jó,hogy flancoljon vele, azon osztán még a járdát sé látja röndösen.Mindig bekacsázik a virágosba.
Mondtam is Jolimnak az ötletöt errül a levélírásrúl. Aki először azt hitte rosszul hal,- aztán az ő irodalminak nem mondható stilusában kifejtötte, teljesen önálló véleményit. Itt utalt szellemi állapotomtul kezdve egyéb tulajdonságaimra, de az most nem publikus.
Dugványra kiszállt az adóhatóság. Sajnos Penge Jóskát a borbélyunkat tettön érték,éccör,hogy nem adott blokkot,másodjára mög a bérétva hab és a penge kgst piacrúl való. Tudtuk ezt mindannyian,hogy valami hamisított wilkinzont vött a románoktul. Mikor ez történt pont Földelő Jánost a temetkezési vállalkozót bérétválta. Na az is be vólt ám gyulladva ,mert remögötta keze,hogy félő vólt a nyaktilózás.
A másik mög az, a temetőbe sincs valami röndben azt suttogják az embörök.
Valamelyik marha a Hosszú lépésben ( a helyi kultúra völgye) idogálás közben aszonta,hogy a Lajos belefulladt a Csele patakba.Na már most,valamelik bórgőzős egyén összefüggést látott a mi kis temetőnkkel,mert nem értönek éggyet az új felírattal a kapun,és följelentötték Földelő Janit ezé,
hogy aszongya: „ Ha itt belépsz gyarló ember,legyen mindig ásó  a kezedben”…megszűnt a feltámadunk projekt.
No erre löszök kíváncsi,hogy a hatóságiak hun fogják keresni,mert szerintem a könyvbe nincs is benne, mivel a Csele nem itt folyik el.

Édös hugicám Terusom!

Még nem is töttem neköd említést a másik szomszédrúl aki balrúl lakik a pincém háta megett,mert a Fogatlan Borcsa jobbrúl van a ganyédomb mög a legyes pottyantó felül.
Habókos Vendel,mert hisz rúla van szó, bolondabb , mint tavaly vólt,pedig akkó sé rakták vóna Kembridzsbe az eszié spirituszba. Aszonta,hogy nagyon szereti az én borom,de leginkább Bundást, mert az a cinkos dög addig nem engedi a pincébül,míg nem végzünk Vendelnével a góréban a kukorica háncsolással,hogy az fehérnép milyen ügyesen húzza lé a csórül a háncsot.
Tudod é mit mond az én Jolim valamelyik nap? Mög láti kend,hogy addig kérködik a gugulósával, hogy ránk szabadíjják a fináncot.
No mondok én neki bölcset,- hisz erről az oldalomrúl ösmersz!
- Ide figyel Té asszony! – amelik fináncnak az Dugványi gugolósomra van kíváncsisága, annak bundással gyűlik mög a baja,mert nem gyűnnek ki onnét addig míg írásba nem adják,hogy Vitéz N.Homokháthy Mátyás bora védött, zárjegyvédött…értöd? – mert én nem.
De bizonyára így köll lönnie.

Kedvesöm Terum!

Befejezésül,de utolsó sórjában, említést töszök néköd unoka húgunkrúl akit mán vóltam bátor említeni neköd.
A Sövényrétsághy Amália lányát a Larát. Most fölköltözött a főnagyvárosba a párjáhon Norberthy gróf leszármazottjához,- ifj. Norbethy Norberthez. Tartom vélük a kapcsolatot.
Igöncsak boldog pár aminek nagyon örülök.

Az Úr jóvoltábúl 2010-03-15-én

Kelt, mint a kalács Dugványházán, Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás portáján…