Csak az ég tudta

Selymes éj ruhát öltöttél magadra,
álltál a tükörfényben elmerülve,
kislányosan, piruva, szemlesütve,
kecses kezedet magad elé tartva,

Fehér vászoninged lábaidnál hever,
távolból halk zene kíséri álmod
suttogó szavak érintésére vágysz,
a szoba mélyén egy szempár követel,

Álltál kibomlott hajad fényfátylával,
néztelek,mert magad voltál a szépség,
érzéki érintés gyöngy fonatával,

Hőség van s mégis teli borzongással,
vágyam,mint száraz földek szomjúsága,
s csókodtól várt teljes megújulással.

Szeged 2010.07.18.