Bandukol a nyár

Megkopva bandukol a nyár,                 
emlékszem mily forrón izzott,           
csókodtól víg lakomára,                                                             
amely sokszor lángra gyújtott.                                                                      

Most talányos és ártatlan                
szemed huncut mosolyával,              
Te ki szívem zárán kulcs vagy,           
ne remegj, mert belül várlak.              

Óvatos lépted nesztelen,                      
már vártam jöttöd oly régen,                
e szempár okozta vesztem,                   

midőn mélyen belenéztem,                    
küzdeni már reménytelen,                   
boldogan viselem végem.                    

Szeged
2010.07.31.