Csak az eső látta

Lába bicsaklik az utca kövén,
s olykor megtorpan minden neszre,
ezerszínű veszélyt rejt a sötét,
boldogtalan szerelme a veszte.

Küzdött ellene,  futott előle,
míg csak ereje végére nem ért,
az álnokság folyton legyőzte,
nem maradt neki más csak a nemlét.

egy pillanatra zihálva megállt,
csak pergett a könny,s egyre pergett,
sós leve befolyt szája szegletén.

Csak a lámpa fény, ő és a magány,
alkonyi utcán szitál a permet,                    
csak az eső sírt a könnyeiért.   

Szeged
2010.07.31.