Matyibá levelei 47.
47. levél
Maszong József Matyibá
A tyúknak is van lelke, a kampány szlogénem.
A tyúknak is van lelke embörök, nem mindégy, hogy rövid életit milyön körülményök köszt éli lé. Ezé gondultam,hogy a programomba belévöszök atyait-anyait oszt fölrázom a világot az embörségre kifolyólag.
Mert hát tuggyuk,hogy ha van tojófészke, csipögető és kapirgáló térülete, ülőrúggya, nem olyan stresszes, emiatt jobb lesz a húsa, jobb minőségű a tojása.
Pláné még ha beszélünk is hozzá, mög ha kicsinyt bé ássuk magunkat a piszológiába. Történötösen a tyúk, mint érzékönylelkületű baronyfi. Nem tévesztendő össze a hangulatjavító helyiségök baromfiaiva. Megágyazni a tyúkoknak nagyon sokba kerül, de égy jó kis ülőke az mán döfi.
Ezé fogom majd szabadalmaztatni a Homokháti-féle tyúküllőt. Részletöket nem árulok el belüle, mer a találmányi béiktatás proce-dedura még nem aktivizálódott nekije. Na!
Közbe, hogy itten építöm az ímidzsömet, a Morzsi az idegbajtúl majd lé nyelte a protkóját ugatás közbe.
A Vili gyütt nagy vigyorral, mer tudta ha tüled hoz levelet akkó kap borocskát.
Na nem annyit, hogy betéveggyön a Fogatlan Borcsáhon oszt szögínyt mégint hírbe hozza vénségire, oszt mögzavarja a pókok békösségös mindönnapjait.
Szögínyök alig heverték ki a Vili birtokháborítását célzó béhatolást. Szörncséje vót, hogy a „Hangulat rombolási” törvény még nem lépött életbe, mer akkó néki annyi mög égy vajajja.( ez égy mondás fölénk)
A kupértán látom ám a gyönygbötűidet. Ha Éva tesónk fele ennyire tudott vóna írni akkó nem köllött vóna néki a tehinnyel cirkuszolni, de mindég rottyintott oszt nagy ákom-bákomot karistolt olyanko.
Ölég fingós mönyecske vót, aszt mán el sé tudnám képzölni mi löhetött mikó Marci sógor szurtyongatta.
Szerintöm a katasztrófa védölmet kihitták a szomszédok.
Visszatérve a levelödre Drága Hugicám.
Egészen mögleptél ezzel a papos dologgal. Hát mán a Szent Embörökbe sé löhet bízni. Igaz a mondás nemcsak a vénkecske nyali mög a sót, hanem aki csak bírja.
Mondd Kedvös Hugicám oszt kilösték a vacsorázást, hogy a fogásokat miként szólgálta föla Vica. Hej de sokat változott az erkölcs.
A mi időnkbe ha égy legíny hazatolta a jányt a bálbú, akko nem ám a kapuban gyömöszköltek mindönki látására, hanem a jány köteles vót béhinni a pajtába oszt ott annak röngye mógyja szörint mögtörtént a hazakisérgötés. Azok a szép idők.
Csak a mi Éva tesónk vót olyan őrült, hogy a kiskapu tetejin, ha ha ha, de annak is mögvót az oka , mert a kapu nyikorkodása elvötte a rotyogás hangját.
Oszt aszondod , hogy ez a pap embőr szurtyongati ezt az Aszta Viccát.
Oszt legalább jó főz a lelköm, vagy másképp kérdözve, olyan fájintós a kemöncéje?
Értöd mire gondulok? Vagy nem-e? Hát amit köténye mögé rejt a huncutja. Nem a kezit!
Né kötöszköggyé. Látom a szömödön azt a huncut mosolyt.
No aszt hiszöm csak tavasziban tudok elmönni. Addig tartsd melegön a dógot ennél a Viccánál.
Kelt,mint a kalács Dugványházán az Úr jóvoltábúl 2011.01.08.
|
|