A szél bálja
Futott-futott a szél a bálba,
porruhából fátylat öltött magára,
köpönyegét vállán átvetette,
a napfénnyel versenyt nevetve,
az úton át a rekettyésbe,
bújócskázni önfeledten,
S mikor eljött a rideg tél,
sálat kötött és sipkát a szél
vállára hóból palástot kanyarított
mentében az erdő szomorkodott
a nyár aranyló színű ruhája,
rég a múlté volt már mostanára.
Az ősz szépségét is elrabolta
ecsetjének rideg fehér foltja
borzongós hideg a ruhát terített rája,
subáját maga előtt görgeti a bálba,
nincs nevetés, csilingelő kacagás
a nyár melegéből így lett vacogás.
Szeged 2011.04.23.