Tagadás
Tagadás
Nem vagy sem életem sem halálom, de ha nem lennél: Te lennél hiányom,
csordultig teli pohár: szomjúság érzés, élet egy csepp nektárja: kezdet és vég,
ragyogó napsugár a hold ezüstje: a szeretet ruhája lelkünk szépsége
bármily szegényes is ez a köpönyeg: főúri palásttal versengve öltöztet
Nem vagyok koldus: de kérek tőled, mint patakban gördülő kő: fodrozza lépted,
amerre jársz követlek utadon : a víz csobbanásával versengve csilingel hangod
aranyló róna búza kalásza: simogató szemed mély-vizű örömök varázsa,
minden ami vagy, lelked szelíd mélysége: lelkemet ölelő mosolygó szent béke.
Nem vagyok gazdag de szegény sem: mert kincsekben nem mérhető léted,
több vagy, mint csillogó kő minden karátja: szívemre balzsam lelkemnek mannája,
veled leszek mikor vihar ruhába öltözik a szél: köpönyeged s takaród leszek ha jön az éj,
óvlak mindentől; elemek haragjától: csak engedd magadhoz szeretet lángom
Nem vagyok varázsló és hős sem: de nem engedlek elsüllyedni az örvényben,
lehet tavasz, s jöhet forró nyár vagy lombhullató ősz: lelkedet mélybe nem engedem.
Leszek fölötte gally, amely megtart míg ággá duzzad: s megtart míg elvonul a vihar.
Szeged 2011.04.18.
|
|