Oly távol vagy
Oly távol vagy
Míg Te utadat jártad s hűs szellő nem érintett,
én szobám homályos magányába ültem,
és számoltam a lassan múló perceket,
Hiányzott a hangod, szavaid varázsa,
szerelemmel vágyakozó szívemnek,
minden betűje nektár lelkem számára,
Amint megjössz szemem mosolyban fürdik,
csókod forrósága emésztő vágyam enyhíti,
gyengéd ölelésed a testem mennybe repíti.
Távol vagy de mégis itt érezlek kedves
együtt töltött perceket sosem feledve
nem panaszkodom, pedig oly kevés nekem,
Mert így jó tudom ezt jól,- így érzi énem,
Hosszú út amit még meg kell tennem véled,
hogy karodban megtaláljam békességem,
Keresem a szépet, szemedben gyúló fényt,
benne a boldogságot, örök reményt,
s akkor majd nálad megpihenhetek én .
Szeged , 2011.07.17.
|
|