Ma még itt vagy

Még van ma, s talán egy rövidke holnap,
de a jövőt már más írja és más olvassa,
a könyörtelen csörgeti a pokoli láncokat,

Sápad beesett arc rajta tompa gyötrelem,
közelg' a hosszú sötét végtelen éjszaka,
a vergődő lélek kifosztva tűr csendesen,

Szörnyű harc lángja, mely belül emészt,
angyal szárnyán a mennybe emelkedik,
ismeretlen üstökösként az égbe repít,

Csillogón ott ragyog az éj kék bársonyán,
míg Tied a horizonton kóborol a végtelenben,
a szem könnyel teli, ha látja hulló csillagát,

Földi létben utánad űr, amit a gyász tölt be,
engedd magadhoz Istent mielőtt jő a végzet,
benned legyen temploma az erőt ad neked,

Búcsút s Istenhozzádot oly nehéz mondani,
mert a torkot és a szívet markolja vasmarok,
könny megül, mint harmat a fákon hajnalom,

Késő a megbánás annak ki vétett ellened,
buzgó hívő módján dobálja magára kereszteket,
mert most Ő Júdáskén küzd könnyei felett,

Igaznak keze most is nyúl utánad barátunk,
fény hintóján suhansz az örökkévalóságba,
hisz tudjuk késő minden, nagy a bánatunk,


Szeged,2011.09.04.