Hitem


Lombok alatt járom utam fenn gally reccsen,
eltévedt bagoly huhog valahol vészesen,
az avar alatti nép meghúzódik remegve,
                    mert...
Fut a szél borzong a falevél az ágakon,
mint elhaló fájó sóhaj ér az erdő mélyére,
tőle nyög jajongva zokog e zord vadon,
                    mert!
Összevonta szemöldökét a hűvös ősz,
helyet követelve elkergette a forró nyarat,
léptek zajától visszhangos lett az utca,
                    mert!
A nyárliget a szélben remegve hajladoz',
elmúlt az éj és szívem együl üdvözli a napot,
erőm oly kevés, mint a pislogó mécses kanóc,
                     igen!
Mert hittem, Ó én balga álmodozó magyar,
urakat neveltünk a nyakunkra húsz év alatt,
nem érdekli az sem, hogy közben inunk szakad,
                     ezért!
De egyre hangosabb az utca s elsápad a gaz,
varjak károgásától hangos a parkban minden fa,
fut, rohan a szél sepri a lehullott rozsdás avart,
                     ezért!
Valaki, valaki hozza vissza hitem ebbe a hazába,
bús énekem kapja fel a vihar s repítse a világba,
mert tudjátok meg, már fakad az új élet csírája.




Szeged,2011.09.18.