Suhanó árny


Álltam a sarki lámpa fényében, míg reád vártam
köröttem árnyak suhantak karöltve egymás oldalán,
kezemben agyon olvasott gyűrött levélke üzente,
itt vagyok neked csak karod nyújtsd, s én érkezem.

Ha hallom lépteid és árny vetül az utca kövére,
az ég trónusáról a holdsugár ezüstbe öltöztet,
alakod sejtelmest rajzol csillagfényes éjszakán,
bús szívem örömében táncol, úgy kalapál.

Fösvény az idő kupája, amely társaságoddal áld,
aranyló bornak nektárja volt csókod ezen éjszakán,
ha jő a reggel búcsút intesz beszédes szemeddel
a fájdalom tolakodó könnyet csal szemembe.

Elmerengve állok szemem egy pontra függesztve,
csalóka árnyat nézem amit az alkonyban követtem,
hittem, mert akartam hinni a régmúlt boldogságot,
s elűzni magamtól a káprázatot, zordon némaságot.

Szeged 2011.11.06.