Talán egy történet mely apró jelre vár,
hogy megszületni eljött az idő,
ahol először új kapaszkodót talál
s üvölteni telik meg a tüdő,

vagy könny szalad mosolygó, édes arcokon,
és szárba szökkenni vágyik a mag...
betűk közé szorítva élni gondolom
szabadságom, és nyomnak a falak.

Itt szállni kell. Másképp a tiszta értelem
uralma alá hajtja a szívet,
itt tág a tér, talán csak térdeplő hitem
féli, szárnyalni már sosem lehet.

Nézem, ahogy a könnyű percek bomlanak,
elpattannak az idő felszínén,
milliárdnyi színes, beszédes pillanat
gyűlik táncával köréd és körém,

füledbe súg, fényben, vagy láthatatlanul,
s ha lelkeden egy apró ablakot
nyitsz, minden kis csodája lábaidhoz hull,
ezer világát újra megkapod.