Apró varázslatokba rejtelek,
szemed színére rácsodálkozom,
kezembe simul pajkos-lágy kezed,
önérzetemmel magam átkozom,

visszfényeken siklik a tarka múlt
beláthatóan kör jövő ívén,
és újra fut, mert semmit sem tanult,
ismert képeket hajigál elém

ahogy a hold kél és a büszke nap
egymást űzve percenként változik.
Újra itt, most is csillanni láttalak,
kicsit kinyílva meglepett ajkaid,

és zene, a fülsértő wurlitzer
egyre durvábban tépi a fülem...
Hol vagy? Szédülök, más nem érdekel,
miért nem vagy itt, miért nem velem?

Izzadtan lök fel ágyamról a zaj,
saját szívem üt bordáim mögött
vak riadót, de nincsen semmi baj,
még itt vagyok, még visszajövök...

... és apró varázslatokba rejtelek,
szemed színére rácsodálkozom,
kezembe simul pajkos-lágy kezed
míg csendemet álmunkba burkolom.