A várost járom,
s nézd csak, ott
csüngnek csengő
jégcsapok,

e fejre állt
üveghegyek
szikra fénye
megremeg,

ahogy a napfény
ráfeszül.
Kívül egy csepp
körül kerül,

a csúcsra csurran,
most érti meg:
- Ég áldjon jég,
te zord hideg! -

s ahogy lehullik
felragyog:
- Mától éltető
víz vagyok! -