Májkrémek mámorából lecsószagokba csúsztam,
a jó szalonnapörctől érzékenyen búcsúztam,
a krumplistészta ízén elmélkedtem egy estét,
egy hétig rágtam mi a „-talmatlan ételfesték”,
és mely tartósítókkal  birkózik meg a lélek,
ha meghalok, ettől majd még néhány hétig élek?
Kérdésre kérdést rágok, ízetlen, túltenyésztett
szabványzöldséggel nem bír a lassuló enyészet,
mert új értelmet nyerhet a „porból porrá lesz” majd,
tuszkold csak le, meglátod, kocsis lovát, úgy meghajt.

Most hagymás zsírba mártott fehér kenyérszelettel
írom újságpapírra, hogy ezt sose feledd el:
egészségesen enni lehet, de drága játék…
hát rajta zsír, szénhidrát! ...és minden perc ajándék.