Halászol, érzem. Fátyol–hálód
kivetve, húzva, megfeszül,
jó munka ez, s ha megtalálod,
öröm tölt el majd, legbelül

a préda is tán ezt akarja;
selyem-csapdában nyúlva el
magából mindent feltakar, ja,
téged ez már nem érdekel,

a zsákmány megvan. Büszke sorsok
így halnak el, az új közeg
végtelenül szabad, és boldog,
s hogy vak jövő felé lebeg,

nem érzi még az ösztönállat,
csak puha boldogságát nálad...
minden sóhaj
lélegzetvételnyit visszaszúr.
Lehet, mégis a víz az úr...