Sírni úgy...
Sírni úgy, ahogy nyűtt vonóra szólal
vékonyan, panaszol, mesél a szélnek
húrjain hegedűm... fagyott a sóhaj;
nem tudok, szemeimbe halt a lélek,
sírni úgy, ahogy régen nem zokogtam,
rázva gyomromig, összetörve vállam,
elfelejtve, miért vagyok, ha voltam
én e csendre szokott, kemény világban,
bőgni, szánni magam, a büszke lét
holmi percre szakadt, s a ráadás
cseppnyi érzelem híján elvetélt,
nem tudok! suta kín ez, semmi más:
látod, száraz lelkem mind felissza,
Uram, a könnyeim add ma vissza...
|
|