...és most a Nap... itt is megállunk kicsit.
Visszanézve a hosszú páracsík
köldökzsinór a szeretve tisztelt Földig,
ahol sejtjeink vélt valóságuk töltik,
de most itt a Nap, a Halál és az Élet.
Jótékony hő fűt fel vagy emészt meg
aranyban kavargó, örökizzó plazma,
igaz volt tegnap, és látod, így igaz ma
minden tűzoszlop, és minden forgó örvény
folyton változó és önhatalmú törvény
minden űrre rontó, elzuhanó hullám...
a Csillagon járunk, az Origón, a Nullán
hinni a fényt s a néki áldozót is;
Lét és Nemlét közti nagy metamorfózis...

Unalmas így, hogy folyton változik.
Hazamegyünk. Hol az a páracsík?