Egy gondolat a jövőnek
Egy gondolat a jövőnek
Ha majd valamikor e pár sort megleled,
és olvasod réges-régen megírt versemet,
tudd: ki e sorokat írta, nem volt ostoba,
igaz, nem ő volt az emberiség orvosa.
Életemnek több mint a fele már elfogyott,
de oly sok minden van, amin még dolgozom.
Kedvesemnek adtam a szívemet, lelkemet,
nemzettem utódokat, dolgoztam eleget.
Cserében az életem nem volt mostoha,
bár keményen csattant olykor a sors ostora.
Nem mondom azt neked, hogy mindig minden jó volt,
de tudom, az életem helyes mederben folyt.
Egy gondolat, mire a sors megtanított,
az életed úgy szép, ha magad alakítod.
Egy gondolat, ami ha eljut majd hozzád:
az lehet csak boldog, ki irányítja sorsát.
Budapest, 2009. augusztus 27.
|
|