A szénégető amióta az eszét tudja, a Hegyen lakott. Már gyerekkorában följárt ide, a Hargitára. A nagyapjával időnként jöttek, hogy szokja a gyaloglást. 
Majd, mikor az apja vette át a mesterséget,  szinte mindennap följött hozzá a templomi leckék után. Apja tanította a fák erejére, mutatta neki a madarak zenéjét, megtanította, hogy tisztelje a tűz erejét.
Úgy tűnik, a messziről jött ember szemüvegével nézve, hogy nem nehéz a dolog. Összeállítani a boksát, úgy ahogyan már régóta csinálták az ősök is, sok száz évek óta. A bükkfa a legjobb, de más fa is pótolhatja. Annak a fának is van lelke.
Az, hogy kivágja a fát, csak izom, és akarat kérdése. És mindkettőt megadta az Isten a székely ember számára. Keveset szólunk, de tesszük a dolgunkat. Úgy, ahogy a Teremtő tette azt a Sötétség idején. Gondolt egyet Isten, és hat nap alatt megteremtte a Világot.
Erre elmosolyodott figyelve saját gondolatait. Miért nem szólt nekem! Öt nap alatt megcsináltam volna, és még lett volna két napunk a pipázásra is.
Ha kész a rakás, - tért vissza saját mesterségéhez -, rá a levél, avar, majd a föld. Szilárdan kell állnia, mint a székely ember gerince. nem törhet el a legnagyobb nyomás alatt sem.
Mióta nagyapja elment Csaba herceg seregébe, és apja nehezen veszi a friss, gyógyító levegőt, azóta egyedül jár fel a Hegyre. Megrakja a boksát, vár 12-14 napot, figyel a tűzre, nehogy leégjen. Meg persze fontos , hogy a föld, amire fölállt a boksa, olyan síma legyen, mint a tükör. Mert azt mondták az Öregek, ha nem lesz síma a föld, akkor megtörik rajta a Napfény tűze, és rossz lesz a szén.
Jól elvan magában a Hegyen. Bolondot beszélek! Dehogy van magában! Ott van vele kutyája, az Álmos! Azért hívják Álmosnak, mert egész éjszaka ugat, és nem lehet mellette aludni. Már akinek! Mert a szénégető olyan jól alszik éjszakánként a gyémánt csillagok, és az arany Hold fényében, mint senki más a világon.
Estére a madarak is elcsendesednek.A fenyőrigó, aranymálinkó megbújik a fák odvában. A többi madár is nyugovóra tér.
Igaz, a farkasok még föntvannak az erdő mélyén, de látják a máglyát, a mellette lévő nagy tüzet, és csak a hangjukkal próbálnak ijesztgetni. De kit érdekel? Álmos kutya a hegyen nőtt fel, sok farkas bundáját szabta újra. A tűz pedig nagy úr még a farkasok körében is.
Így kerek a világ, ahogyan van. Minden dolognak megvan a reá kiszabott rendje. Mindennap fölkel a Nap, átveszi munkáját a Hold éjszakára az emberek segítésében. Mert a szekér kerekét is könnyebb görgetni, mint az ölünkben cipelni!
Elnézett a messzi távolba. Oda, ahova a szem is már csak ritkán lát, és a madarak sem röpülnek olyan hosszan, mert nem látják a visszautat.
Ott is magas bércek zárják le a távolságot. Olyanok, mint a saját bércei.
De, mondja néhány koma, hogy ott, a bérceken túl, más világ van. Síkföldek jönnek egymás után unalmasan, mint a az eső cseppje kopog a száraz földön. És azt is monják, hogy más ruhában járnak, másképp beszélnek, és sok olyan csudát kitaláltak, amiről itt, a Hegyen, nem is hallottak.
Vajon mi lehet ott, a Hegy másik oldalán? Milyen csodák, amiket ő még nem látott? Kizárt dolog, hogy Áron koma jól beszélt volna. Mert csodák nincsenek. Még az sem volt csoda, hogy két évvel ezelőtt, egy hatalmas barna medve tört rá a táborra. Nem érdekelte a boksa, a tűz. Éhes volt. Ha belegondol az ember, ez a dolga, hogy éhes legyen. De éhkoppon maradt. Álmos, mint a Sátán kutyája száltl szembe vele, Ő meg két izzó fahasábbal a kezében mutatta az utat az állat pofájában, hogy merre van a Csillagok ösvénye. Erős, okos állat a medve, de nem tudhatta, hogy aki tűzzé varázsolja a fát, annak nincs párja a Hegyen.
Most megint visszatért eredeti gondolatmenetéhez. Vajon mi lehet a Hegy másik oldalán? Ijesztő szörnyek, vad viharok, hatallmas farkascsordák? Netalán tán hegymagas medvék?
Nem hagyta nyugodni a gondolat.
Hallgatta a falevelek suttogását, figyelte, hogy mit mond a szél. Fölnézett a csillagokra útjára, megnézta az irányt, és döntött. Jövő hétre kihül a boksa, eladom a szenet, és megnézem azt, hogy mi van a Hegy másik oldalán.