tudom, hogy szíved nem értem dobban.
ezért tétován írom e sorokat.
mit is írnék néked akkor,
ha mellettem ülnél,
és fognád a karomat?
nem írnék biztosan jelzőt,
hogy arcod milyen szép.
megírták versben már sokan,
hogy mitől szép egy kép.
írnék bele egy mosolyt.
mely sokszor fájdalmas, szomorú.
néha magad sem tudod,
hogy ki vagy?
most béke van, vagy háború?
írnék bele illatot.
mely a testednek illata.
mikor átölel gyengéden kezem,
és a lelkednek van rá szava.
mondanám azt is,
hogy a csendet hallgatni
veled oly jó.
ilyenkor nem zúgnak hangos szelek,
és békésen csillog a folyó.
írnék bele csókot.
mely hol félszeg,
hol vad.
ha délután nézzük a fílmet,
vagy az este reánk szakad.
megírnám azt is,
hogy bújni hozzád
a nagy nyugalom.
hallgatni szívverésed
a béke, s oltalom.
megírnék még sok mindent,
csak legyen hozzá türelem.
és elmondanám azt is, 
hogy milyen szép is
a tétova szerelem.