múltam jelene
a múltnak kútjába nézek,
az idő peremén állok.
fodrozódik benne sok emlék,
fölöttem szállnak sirályok.
már régen elhallt mondatok,
sírásra torzult lágy mosoly.
szárazra vetett halak,
börtönablakban bús fogoly.
hacoltam én sok ellennel,
harcoltak szemben velem.
állttam nem egyszer megdöbbenve,
ez velem van, vagy ellenem?
szóltak hozzám jó királyok,
körbevettek hazúg falak.
feltették nekem a kérdést:
ki az, aki elment, s ki maradt?
állok itt a kútnál, magam.
mögöttem a történelem.
átlépek sok rossz emléken,
ha Te is átlépsz velem.
|
|