hideg van
hideg van.
a ház sarkán fagyott mosoly.
arcomon ráncot cibál a szél,
lyukas kabátomban
megannyi üreshasú moly.
az eső unottan veri
a lomha perceket.
szeretnél gyorsan szaladni?
de, itt csak lassan lehet!
egy felhőt a kezembe veszek még.
szürke, ragacsos a testem,
ez ám az égi tünemény!
a pocsolyák tüskéi
sebet szúrnak talpamon.
leszek
egy aszfalthoz szögelt lator,
kinek már
csak a pokol az oltalom?
biccentek csendben a szélnek.
mondom, hagyd a ráncaimat!
én nem bántottalak téged.
te se bántsd magam, s magad!
|
|