Hozzám tartozol, mint hátamban a kés, bőrömön a tetkó, melyet izzó tű a hámrétegbe vés, de már elszaladni sem tudok, mert talpamban van egy tyúkszem, mely vissza-visszanéz.
Vetett lándzsa vagyok, mint tóparton a hal, mely csak tátog, és szelektíven hall, szétfröccsennek szavaink forró olaj fölött, összekoccannak fogaink, mert elkészült a kőrözött.
